Semmihez sem hasonlítható az érzés, amikor valakinek sikerül megvalósítania egy gyerekkori álmát. A bónusz az benne, hogy nem csak pillanatnyi az öröm, hanem kihat az egész további életünkre.
Mivel izgatnak a megmagyarázhatatlan dolgok és az egyedülálló helyek, gyerekkorom óta szerettem volna eljutni a Szahara délihatárán húzódó Bandiagara meredélyhez, ahol egy kivételes afrikai törzs él. A dogonok eredettörténete szerint a Szíriusz csillag egyik bolygójáról kb. 3000 éve kétéltű idegenek látogattak a Földre és tanították, információkkal látták el őket. Ehhez kapcsolódik a legfontosabb ünnepük, a Sigui, amit 60! évente tartanak, s akkor veszi kezdetét, amikor a Szíriusz csillag két meghatározott hegycsúcs között megjelenik az égen.
Egy 10 évvel ezelőtti utazásomhoz ez adta az apropót, és bár ebből a Szíriuszos sztoriból semmit nem tapasztaltam, mégis eszméletlen érdekes dolgokkal találkoztam.Már az odajutás sem volt egyszerű, mivel a turizmus kb. a nullához közelít. Mégis szerencsém volt és két olasz utazóval összeismerkedtem akik szintén oda tartottak. Nekik volt egy helyi guide-juk, s együtt ereszkedtünk le a meredek lejtőkön a Bandiagara fennsíkról. Mivel ők egyből továbbmentek, egyedül mentem be az első dogon faluba. A falu szélén volt egy medencényi tavacska. Az iszapos vízben a gyerekek puszta kézzel halásztak, nem is sikertelenül. A csapatból kivált egy 12 éves forma kíváncsi fiú és próbált velem beszélgetni, hátha leesik neki valami kis ajándék. Közös nyelv híjján, kézzel lábbal mutogattunk egymásnak. Nekem kapóra jött a kis idegenvezető, mert még szállást kellett szereznem. Ezt könnyen megértette és hamarosan lecuccolhattam egy háztetőn. Mivel még volt vagy két óra sötétedésig, gondoltam körülnézek a környéken.Persze a kis srácot már le sem tudtam volna rázni, jött velem és mindent megmutatott. A falutól nem messze a hegyoldalban szokatlan formájú építményeket láttam és mutattam, hogy oda mennék fel. Fel sem tűnt, hogy a kis barátom vonakodik, de mégis elindultunk. Kitaposott ösvényt nem láttam, így a sziklák között botorkálva csak a kis vezetőmben bízhattam.
Kb. félúton járhattunk, amikor meglehetősen bizarr dologra lettem figyelmes. A poros sziklák közzé egy gyönyörű faragott ajtó volt beékelve. Amikor közelebb mentem, már látszott, hogy valamilyen nyílást takar. Jeleztem a kis srácnak, hogy ide most be kell mennem, ő pedig nekem, hogy menjek, de ő inkább kint maradna.
Hevesen dobogó szívvel nyitottam ki az ajtót, és egy több helyiségből álló barlangba jutottam. Egyből látszott, hogy ez valamilyen szakrális hely lehet, mert a falakon piros, fehér és fekete színekkel rengeteg, számomra értelmezhetetlen jel és ábra volt felfestve. Mintha valami mesebeli helyre cseppentem volna, nem győztem betelni a látottakkal, minden zugba bekukkantottam és mindent lefotóztam. Teljesen elvesztettem az időérzékemet és mikor kimentem a barlangból, már kezdett szürkülni.
Elindultunk vissza a faluba, de alig tettünk néhány lépést dühös kiabálásra és vad integetésre lettünk figyelmesek. A közös nyelv hiányának ellenére is rögtön megértettem, hogy azonnal el kell tűnnünk onnan, mert mint kiderült olyan helyre merészkedtem be, ahova nekem nem lett volna szabad.
Kicsit paráztam, hogy a faluból is elzavarnak a tudatlanságom miatt, de mire leértünk megbékéltek és még vacsorát is kaptam, sőt egy szúnyoghálót is kifeszítettek a tetőn, ahol éjszakát töltöttem.
Ez volt az első napom dogon földön és kezdtem sejteni, hogy további rendkívüli dolgok várnak még rám.
Október végén visszatérek a Afrikába, de nem a dogon mítoszok, hanem a sivatagi karavánok nyomába eredek. Arra gondoltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal, és útitársaknak most kizárólag cégvezetőket választok. Tapasztalatból tudom, hogy a végtelen homokdűnék között vagy a tábortűz mellett értékes beszélgetések alakulnak ki és nem csak az élet nagy dolgait vitatjuk meg, hanem akár még tanulhatunk is egymástól.
Ha el tudod fogadni, hogy pár napig a vizet csak ivásra használjuk és le tudsz szakadni a telefonról, akkor garantálom, hogy életed egyik kivételes kalandját élheted át, és bőven lesz róla mit mesélned.
Ha cégvezető vagy és izgalomba hoz egy ilyen lehetőség, nézd meg itt a teljes programot!
Posta Tibor
ui: A következő Sigui ünnep 2027-ben lesz a dogonoknál, arra még ráérsz jelentkezni 