Te meddig nem adod fel?

Posted on

Apámtól örököltem azt a szokást, hogy az utazásaimról valami különleges növénnyel, vagy maggal térek haza. Tavaly októberben egy baobab gyümölcsöt és néhány magot zsákmányoltam Madagaszkáron.

Hazaérve rögtön beáztattam, majd elültettem két magot. Nincsenek illúzióim és nem várom, hogy ilyen szép fa nőjön belőle, de tavaszig szorgalmasan locsolgattam, radiátoron melegítettem a cserepet, amibe kerültek. Sajna még egy piciny zöld levélke sem jelent meg. Kérdeztem egy madagaszkári ismerősöm van-e ötlete. Ő csak annyit mondott, hogy legalább +38 fok kell neki. Nem lettem ettől vidám, de gondoltam nyáron újra próbálkozom.

Június végén elővettem a maradék két magot. Nagy reményekkel beáztattam és a terasz legnaposabb részére egy kis virágcserépbe ültettem őket. Sajnos a július nem volt valami forró, legalábbis messze volt a 38 foktól. Minden reggel és este meglocsoltam és megnéztem, hogy van-e eredmény. Augusztus 17-ig semmi változás nem történt, viszont akkor megjelent két pici… mag. A sok locsolástól és esőtől a magok átfúrták magukat a földrétegen és feljöttek a felszínre. A két kis magon semmi jele nem volt annak, hogy bármikor megpróbáltak volna kicsírázni.

Kaptak meleget, sok vizet, és semmi…

Azért sem dobom még ki őket! Elővettem egy régi vázát megtöltöttem vízzel és beledobtam a két magot. Visszatettem őket a napos teraszra és 3 napra elutaztam.

Hazaérve ez a látvány fogadott.  A két mag vígan lubickolt a koszos vízben és határozottan elkezdtek csírát növeszteni.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem nagy dolog magot csíráztatni, de azt is tudom, hogy sokan néhány hét vagy esetleg pár hónap után feladták volna.

Te meddig nem adod fel? Mit csinálsz  hasonló helyzetben?

Próbálkozol egy darabig, de ha nem sikerül elengeded a dolgot, vagy ráteszel még pár lapáttal, esetleg még jópárral. Vagy képes vagy újrakezdeni, esetleg többször is?

Azt gondolom bármelyik szinten is vagy, még fejlesztheted magad. Nekem is volt olyan időszakom, amikor párszor meglocsoltam volna a magokat aztán ha nincs eredmény repültek volna a kukába.

Lehet, hogy a csíráztatás bugyuta példának tűnik, de így működöm az élet más területein is. Legyen az sport, tanulás, cégépítés, párkapcsolat. Nem adom fel egykönnyen.

A kitartás ritkán velünk született tulajdonság, nagyon jól fejleszthető.
Az én kitartásom legtöbbet az utazásaim során fejlődött. A Szaharában, a dél-amerikai dzsungelben, a Kilimanjaro emelkedőin és Lappföld tundráin. A tapasztalatok, melyeket az utazások során szereztem örökérvényűek és az élet számos területén kamatoztatom őket, beleértve a munkát és az emberi kapcsolataimat is.

Szeretném visszaáramoltatni, átadni mindazt, amit én is kaptam, ezért szervezek egy különleges utat cégvezetőknek a Szaharába. Rengeteget tanulhatunk az életről, magunkról és fejlődhetünk a kitartásunkban.
Pár napra elvágjuk az online köldökzsinórt és csodálatos módon feltöltődve, életre szóló élményekkel és tanulságokkal térünk majd haza. Ha kíváncsi vagy a programra, kattints ide. Küldd el azoknak az ismerőseidnek is, akikről úgy gondolod hasznos lenne a számukra.

Posta Tibor coach

ui: ha olvasnál még hasonló cikkeket, iratkozz fel, és értesítelek:
[mc4wp_form id=”205″]